Témakör |
Sorszám |
Megjelent |
Kibővült |
Fordította |
1996. október |
- |
Az emberek többféle okból is tartanak kisállatokat, de főként emberi kapcsolatok helyettesítőiként. A kisállatok kiszámíthatóbbak, könnyebb őket irányítani, és túl bárminemű természetes kötődésen, ami a gazdi és a kisállat között kifejlődik, be lehet tanítani őket olyan reakciókra, melyek meleg és barátságos válaszként értelmezhetők. Ők mindig jó hallgatóságnak bizonyulnak. Az emberek addig tartanak kisállatokat, amíg azok képesek életben tartani egy élénk elképzelésű gondolatot, mivel a gazdik bizonyosan nagy képzelőerejűek abban, amivel ők az állataikat felruházzák. Szokták mondani, hogy a gazdik idővel felveszik az állataik kinézetét. Valójában a fordítottja az igaz: a gazdi választja ki a kisállatot, mivel annak egyénisége passzol a leendő gazdihoz. Az emberek azonosulnak az állataikkal, akikben olyan társat lelnek, aki sejtésük szerint rokonságban lesz velük. Nahát, itt egy másik én, gondolják, valaki, aki meg fog érteni. E következő vonalak mentén:
A kutyagazdik egy rámenősebb tevékenységre vágynak az életükben, képesek akarnak lenni többet követelni maguknak az emberi társadalomban, és másodkézből élvezik, amikor az állataik lekapják az asztalról az ételt, bárhol bármit összevizelnek, és nyíltan dacolnak idegenek utasításaival egy bárgyú tekintettel a pofájukon. Az agresszív harci kutyák tartói ezt a kijelentést teszik: ne kezdj ki velem! A babusgatott pudlikutyák vagy az apró csivavák gazdái pedig ezt: Azt szeretném, hogy gondoskodjanak rólam, és nem várhatják el tőlem, hogy kimenjek a durva és zűrzavaros világba!
A macskagazdik lényegében zárkózottak, és szorosan kordában tartják az életüket. Lehet, hogy barátságosnak tűnnek kinézetre, de közeli vizsgálat felfedi, hogy ezt csak egy jól megrendezett színjáték keretében teszik. Valójában bizalmatlanok az élettel és azzal szemben, amit az élet jelent, és nem akarják, hogy más emberek megsejtsék, hogy ők egyszerűen be tudnak masírozni a macskagazdi életébe. Egyetlen macska gazdái kevésbé biztosak az emberi társadalomban, mint macskacsaládok gazdái, mivel bár szorosan kézben tartják a saját privát világukat, azért akarnak néhány más melegvérű élőlényt is, hogy osztozzon ebben velük, lévén a macskagazdi az egyetlen elérhető társas érintkezési lehetőség a macska számára. Macskacsaládok gazdáinak vannak ambíciói arra, hogy kijöjjenek más emberekkel, de gyakorolnak a cicáikkal.
Egy lovat tartani kikapcsolódásképpen egy olyan vágyat jelez, hogy az illető felelősségben legyen, méghozzá nagystílűen. A nők gyakorta felülmúlják számban a férfiakat ebben a kivezetésben, és jó okból. Az emberi társadalmak legtöbbjében, a nők nem intézhetik az ügyeket, nem indíthatnak el vagy vezethetnek társaságokat, és nem igazgathatnak, tekintet nélkül a képesítéseikre (vagy alkalmasságukra). Legalább lóháton, átszárnyalhatnak az akadályokon, és átrepülhetnek nagy távolságokon, mialatt mindvégig egy igazgatóként működnek ebben a véghezvitelben. Ők a felelősei, valami nagynak és erősnek, és a világ az ő nézőközönségük.
A passzív állatok vagy olyan állatok tartói, amelyek nem folytatnak párbeszédet az emberrel - mint amilyenek a halak, gyíkok, kígyók vagy rovarok -, menekülnek egy olyan világba, ahol relatív béke van és nyugalom, másodkézből, az állataikon keresztül. Egy lázas nap végén, ami a forgalommal, az esztelen vásárlókkal és a követelődző főnökkel való küzdéssel telik el, hazajöhetnek és belehelyezhetik magukat, legalább mentálisan, az akvárium szelíd világába, vagy sütkérezhetnek a nap-lámpánál a gyík-kedvenccel, vagy vég nélkül alhatnak egy helyben egyetlen a világra irányuló gondolat nélkül a kígyó-kedvenccel. Ők azt a kijelentést teszik, amit szeretnének, hogy az ő világuk legyen.